A mi osztályunk a legmókásabb osztály, poénokból soha nem fogyunk ki. Az órákon ügyeskedünk és figyelünk, isszuk magunkba a tudást.
Íme, az osztályunk oszlopos tagjai
Bajkó Péter 
Bajkó Péter vagyok, a lakcímem szentendrei, de inkább Budapesten élek. Ide járok tanulni, dolgozni, szórakozni és nem utolsósorban a barátnőm is itt lakik. 20 éves vagyok, szeretek utazgatni, zenét hallgatni, internetezni, játszani – legyen szó kártyajátékról (pl.: póker) vagy számítógépes játékról. Az újságírással idén ősszel kezdtem foglalkozni, előtte távol állt tőlem ez a pálya, és még valahogy most is idegenkedek tőle, de idővel ez valószínűleg változni fog. Igazság szerint, ami az újságírásban érdekel, az a fotóriporteri feladatkör. Hobbijaim közé tartozik a fotózás is, ha megyek valahová, mindig viszem magammal a fényképezőgépemet, bár a stúdióban való fotózás – divatfotó, reklámfotó, stb. – jobban vonz. A későbbiekben szeretnék vállalkozást is indítani ezzel kapcsolatban.
Bári Eszter Borsod-Abaúj Zemplén megyéből jöttem, ami körülbelül 240km-re van Budapesttől. Tavaly érettségiztem Tokajban. Fotós iskolát keresve találtam rá Interneten többek között az AKG-
ra is. Barátommal felköltöztem albérletbe Budapestre a nyár végén. Később tudtam meg, hogy felvettek ide újságíró és fotóriporteri szakra. A lakás és az iskola között 5perc séta van. Eleinte nagyon fura volt számomra Budapest. A sok kosi, a zaj, az emberek, de nagyon hamar alkalmazkodtam hozzá. Az AKG-ban sok mindent tanultam 7hónap alatt. Sok számomra érdekes óránk van. Sok hobbim van, szeretek fotózni, olvasni, filmeket nézni, netezni.
Csiszár Tamás
19 éves vagyok, én a Médiatechnológus Asszisztens szakra jelentkeztem, de mivel nem jelentkeztek elegen erre a szakra így másod szándékból döntöttem az újságírás mellett. Ez a képzés is érdekel és lehet újságíró is leszek, (azon belül is inkább sportújságíró lennék) de én nem ebben látom a jövőmet. Az iskolában tanult tantárgyak közül főként a Digitális technika az a tantárgy, ami megfogott, azzal szívesen foglalkoznék a későbbiekben is.Szabadidőmben szeretek a barátaimmal lenni és különféle jó programokat csinálni. Imádok sportolni, főként focizni és kosárlabdázni. Mindkét sportágat versenyszinten űztem, utóbbit 4 év után sajnos abba kellett hagynom, mert súlyosan megsérült a térdem. Jelenleg most kondizni járok.
A zene, egy fontos elem az életemben. Én is szoktam saját zenéket szerkesztgetni,összedobni.Főként a Progressive, Tech-House stílusban utazom, de vannak kivételes trackjeim is, amik inkább az egyedi stílust tükrözik. 11 éves korom óta foglalkozom vele, első éveimben még nagyon amatőr programmal, amatőr szinten űztem az „ipart”, mostanra azért több új és profibb programmal ügyködök, és igyekszem azért, hogy a jövőben komolyabb szintre léphessek.
Engelsz Kitti
20 éves múltam, Budapesten élek. Szokásos bemutatkozás szokásos kezdete. Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban tanulok újságírást, elsőéves vagyok(tehát most kezdtem). Sok minden érdekel, de semmit nem csináltam még hosszú ideig,egy huzamban. Talán az újságírás mellett sikerül lehorgonyoznom. Családommal lakom,Káposztás Megyeren, egy tíz emeletes ház tizedik emeletén. Szép a kilátás. Van egy húgom,16 éves lesz, nagyon aranyos. Jó viszonyban vagyok vele, sokszor mászkálunk el együtt csavarogni. Édesanyám és édesapám is eme ház lakói, velük is nagyon jó a kapcsolatom. Itt éldegél még egy cica, aki Döme névre hallgat, valamint a világ legcsodálatosabb kutyusa, Mazsola is. Akiket még fontosnak tartok megemlíteni, azok a barátaim. Nagyon-nagyon szeretem őket, és szerencsére rengeteg időt tudok velük tölteni. Minden hétvégén járunk bulizni, mindegy, hogy egy házibuli, egy kocsma, vagy egy múzeum, a lényeg, hogy együtt legyünk. Szeretek kirándulni, különböző (számomra) eddig ismeretlen helyeket megnézni. Hál’ istennek már sokfelé jártam a világban, de persze van még olyan hely, amit mindenképpen meg akarok látogatni. Nagyon szeretem a színházat és a mozit, de sajnos mindkét helyre kevésszer jutok el. Imádok nagyokat sétálni és a jó idő beköszöntével a szabadban sportolni, úgymint: tollas, ping-pong, bicikli és persze a Balatonban lubickolni. Amikor épp nincs társaságom, akkor olvasok, főleg szépirodalmi és horror regényeket. A kettő nem áll túl közel egymáshoz, de hát ez van. Továbbá behatóan tanulmányozom a különböző kultúrák gasztronómiáját, és nem egy receptet én is kipróbálok közülük,sőt: igyekszem saját kreációkat is kitalálni. Az sem kizárt, hogy egyszer ezzel szeretnék majd foglalkozni. De az még a jövő zenéje. Terveim között szerepel majd egy diplomamegszerzése, előreláthatóan magyar irodalom szakon. Röviden ennyit érdemes tudni.
Féderer Ádám
Féderer Ádám néven jött világra Budapesten, közel húsz évvel ezelőtt. Azóta is itt él fővárosunkban kisebb-nagyobb kihagyásokkal.
Kisgyermekkorától egészen az ifjúkor végéig a sport (leginkább a labdarúgás) érdekelte csak, nagyon nem is tudta, hogy mit fog kezdeni magával, mivel nem „fedezték” fel. Később szerencsés találkozásai révén megismert több olyan embert, akik fotográfiával foglalkoztak, és ekkor ragadta magával az a világ, amiben az óta is él. Mind a művészi, mind a riporteri része igazán foglalkoztatja Ádámot, ő se nagyon tudja, hogy melyik lesz az, amelyik majd győzedelmeskedik rajta, de neki csak az a lényeg, hogy alkotás, képalkotás. Így került ebbe az iskolába, erre a szakra. Igaz ez a szak nem feltétlenül csak a fotográfiával foglalkozik, de úgy gondolta, hogy nem jelenthet hátrányt, ha írni is megtanul mellé, mivel az írás, és a képalkotás rengeteg helyen kapcsolódik, bár „egy kép többet ér ezer szónál”, ezért neki mindig is a fényképészet lesz az elsődleges.
Nagyon nehéz őt kiismerni, kevés embernek sikerült csak, de annyit elárulhatok róla, hogy sok esetben kitartó és kreatív, de sajnos végtelenül hangulatember. Talán a fotográfián kívül egy dolog állandó az életében, és ez nem más, mint a párja.
Hajnal Gábor
Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium újságírói OKJ szakának tanulója volnék, aki Hajnal Gábor néven éli immár 19 és fél éve az életét. Kerepestarcsaj (akkor még így hívták) születésem ellenére teljes mértékben Budapesthez kötődik az életem, itt végeztem a bölcsődémtől a Szerb Antal Gimnáziumig minden oktatási intézményt (s mint az ábra mutatja, az érettségi utáni tanulmányaim is ide kötődnek). Eredetileg a BKF kommunikáció és médiatudomány szakára jelentkeztem, de mikor kiderült, hogy valószínűleg nem lesz elég a pontszámom, egész hamar eldöntöttem, hogy az AKG-s lehetőséget választom. Úgy érzem, jól tettem, mert remek társaságot ismerhettem meg, és a koncepciója is tetszik. Az újságírás gondolata nem túl régóta fogalmazódott meg bennem, bár írással sokat foglalkoztam egész kis korom óta. Ezen kívül a hobbijaim közé a számítógép nyüstölése, a zene (elsősorban rock és metál, másodsorban a jazztől a dubstepig bármi) hallgatása mellett pár éve a készítése - jó esetben közönség előtt való bemutatása - is beékelődött. Elvileg benne vagyok 3 + 1 zenekarban is, de valójában ebből egy van, ami igazán jól működik. Gitározással, énekléssel foglalkozom 2 és fél illetve 5 éve, nem túl profi, de sok reménnyel teli, igyekvő kezdő szinten. Akár újságíróként, akár művelőjeként, akár esetleg rádiósként, de valamilyen formában szeretnék zenével munkálkodni a jövőben.
Kisgyermekkorától egészen az ifjúkor végéig a sport (leginkább a labdarúgás) érdekelte csak, nagyon nem is tudta, hogy mit fog kezdeni magával, mivel nem „fedezték” fel. Később szerencsés találkozásai révén megismert több olyan embert, akik fotográfiával foglalkoztak, és ekkor ragadta magával az a világ, amiben az óta is él. Mind a művészi, mind a riporteri része igazán foglalkoztatja Ádámot, ő se nagyon tudja, hogy melyik lesz az, amelyik majd győzedelmeskedik rajta, de neki csak az a lényeg, hogy alkotás, képalkotás. Így került ebbe az iskolába, erre a szakra. Igaz ez a szak nem feltétlenül csak a fotográfiával foglalkozik, de úgy gondolta, hogy nem jelenthet hátrányt, ha írni is megtanul mellé, mivel az írás, és a képalkotás rengeteg helyen kapcsolódik, bár „egy kép többet ér ezer szónál”, ezért neki mindig is a fényképészet lesz az elsődleges.
Nagyon nehéz őt kiismerni, kevés embernek sikerült csak, de annyit elárulhatok róla, hogy sok esetben kitartó és kreatív, de sajnos végtelenül hangulatember. Talán a fotográfián kívül egy dolog állandó az életében, és ez nem más, mint a párja.
Hajnal GáborAz Alternatív Közgazdasági Gimnázium újságírói OKJ szakának tanulója volnék, aki Hajnal Gábor néven éli immár 19 és fél éve az életét. Kerepestarcsaj (akkor még így hívták) születésem ellenére teljes mértékben Budapesthez kötődik az életem, itt végeztem a bölcsődémtől a Szerb Antal Gimnáziumig minden oktatási intézményt (s mint az ábra mutatja, az érettségi utáni tanulmányaim is ide kötődnek). Eredetileg a BKF kommunikáció és médiatudomány szakára jelentkeztem, de mikor kiderült, hogy valószínűleg nem lesz elég a pontszámom, egész hamar eldöntöttem, hogy az AKG-s lehetőséget választom. Úgy érzem, jól tettem, mert remek társaságot ismerhettem meg, és a koncepciója is tetszik. Az újságírás gondolata nem túl régóta fogalmazódott meg bennem, bár írással sokat foglalkoztam egész kis korom óta. Ezen kívül a hobbijaim közé a számítógép nyüstölése, a zene (elsősorban rock és metál, másodsorban a jazztől a dubstepig bármi) hallgatása mellett pár éve a készítése - jó esetben közönség előtt való bemutatása - is beékelődött. Elvileg benne vagyok 3 + 1 zenekarban is, de valójában ebből egy van, ami igazán jól működik. Gitározással, énekléssel foglalkozom 2 és fél illetve 5 éve, nem túl profi, de sok reménnyel teli, igyekvő kezdő szinten. Akár újságíróként, akár művelőjeként, akár esetleg rádiósként, de valamilyen formában szeretnék zenével munkálkodni a jövőben.
Oravecz Tamás19 éves vagyok, informatikai iskolában végeztem el az érettségit és az informatikai szakot. Majd az AKG-ban folytattam tanulmányaimat. Médiatechnológus asszisztensképzésre jelentkeztem, ami nem indult el, így az újságírást választottam. De nem bántam meg, mert ezzel is betekintést nyerek a médiába és nagyon tetszenek a tantárgyak. Legfőképp a fotózás és a digitális technika. A rádiózás, a keverőpult használata, a fény és hangtechnika mind az érdeklődési körömbe tartozik és leköt. Ha van rá mód, akkor ebbe az irányba „mennék” majd tovább is. Közel áll hozzám minden, ami az elektronikus zenével kapcsolatos.
Szabadidőmben szoktam is ezzel foglalkozni, pl. különböző hangok vágása és összeállítása,
Aminek a végeredménye egy komplett saját zene lesz magamnak, progressive,tech-house stílusban. Ezzel a hangszerkesztéssel több mint 5 éve ismert jó barátom által ismerkedtem meg. E mellett még testépítek és squash-olok már 6 éve.
Hasznosnak találom és örülök azoknak a gyakorlati munkáknak, amiket a tanárainktól kapunk. Tetszik a tanítás módja és a tanár-diák viszony, nem találkoztam még ehhez hasonlóval!
Abszolút jó döntésnek tartom, hogy idejöttem képzésre!
Séllei Zsanett
Többnyire szarkasztikusan tekintek a körülöttem lezajló események sokaságára.
Miután betöltöttem a második X-et, most már elmondhatom, ha felnövök, fotográfus vagy legalábbis fotóriporter leszek. Öt éve foglalkozom fotográfiával komolyabban. Szeretem ezt a világot. Olyan dolgokat valósíthatok meg, amit – talán – nem mindenki mondhat el, hogy megtehette.
Másik nagy szenvedélyem a zene. Nem vagyok egy könnyű eset, ha erről van szó. Ugyanis jazz-t tanulok, de a hardcore-t is ugyan annyira szeretem. Ez hangulat kérdése. Nem hallgatok minden percben valamit, de attól függetlenül jár a kezem-lábam és fejben zenélek. Eredetileg a KJF jazz-ének szakjára mentem volna, de megijedtem, hogy nem fog menni és nem mentem el a felvételire.
Mindezek után, hogy még is mit keresek itt?
A harmadik dolog az életemben, amit ugyan annyira szeretek, mint az előzőleg megemlített tevékenységeket, az az írás. Jelenleg önszorgalomból, szeretném megtanulni a grafológia rejtelmeit. De ez eltörpül amellett, hogy szabad időmben, amikor épp nem fotózom és nem zenélek, akkor írok. Ismét egy olyan közegbe kerülök az írás kapcsán, amit csak az én fantáziám korlátozhat. Mint az olvasásnál is. Éppen ezért jó és élvezetes egy könyv. Ha olvasom... ha írom.
Egy valamit még is el kell még árulnom magamról.
Tudok türelmes lenni, ellenben sokszor türelmetlen vagyok. Vannak olyan napjaim, amikor makacs vagyok és előfordul, hogy hiszékenyebb már nem is lehetnék. Kreatív vagyok és a nap huszonnégy órájában valami alkotáson elmélkedem. Szoktam hisztizni, de melyik lány nem? Mondjuk, már leszokóban vagyok róla... egyre hatástalanabb a férfiakra. Sokszor a mosoly mögött megbújik a szomorúságom, bár nem mindig tudom leplezni. Társasági lény vagyok, de az idő múlásával felfedeztem, hogy jó dolog egyedül lenni, vagy csak kettesben azzal, akit szeretsz. Tudok nagyon szeretni és képes vagyok valakit utálni is. Boltkóros vagyok, de nem szeretek sokat költeni. Néha nem értem önmagam. Ráadásul vannak problémáim, egyes tárgyak megnevezésével, egyszerűen nem jutnak eszembe alapvető szavak. Egyik pillanatról a másikra hatalmas hangulat változáson tudok átesni, ez általában kihat az egész napomra, néha a teljesítményemre is. De maximalista lennék, így még akkor is törekszem a legjobbra.
Nem iszom alkoholt. Nem dohányzom, sőt kávézni sem szoktam. Hétköznap ha tehetném, sokáig aludnék viszont hétvégén nem szeretem erre elpazarolni az időt, így igyekszem korábban kelni. Filmek terén le vagyok maradva, a barátom ezen mindig csodálkozik, ha ezt és ezt a filmet nem láttam. Viszont sorozatokat szoktam és szeretek nézni, de azt sem a televízióban, mert idegesít a sok szünet.
De az is nagyon irritáló, ha valaki sokat beszél magáról, szóval... abba is fejeztem.
Még egy gondolat...
...Ádám.
Soponyai Gergely
Jelenleg az AKG (Alternatív Közgazdasági Gimnázium) újságírói felnőttképzésen töltöm napjaim, és próbálom magamévá tenni azt a rengeteg ismeretet, amit tanáraink átadnak nekünk az órák keretein belül. Eredetileg, az alkalmazott fotográfus szakra jelentkeztem, de oda inkább olyanokat vettek fel, akiknek már volt bizonyos szintű alapképzettsége ebben a szakirányban. Így kerültem az újságírói szakra. Hogy őszinte legyek, ennek még jobban is örülök, mert úgy vélem sokkal színesebb a tananyag, továbbá itt ugyanúgy ismerkedem a fotózással, és a média többi ágazatával. A fotózás már évek óta érdekel, és foglalkozom is vele. Eleinte a digitális technológiával kezdtem ismerkedni, de az utóbbi időkben az analóg gépek után is felkelt a figyelmem. Egy évvel ezelőtt sikerült megvennem első komolyabb gépemet, egy Nikon D60 típusú tükörreflexes fényképezőt, azóta rengeteget tanultam már a fotózás művészetéről. Az év folyamán vannak gyakorlataink is, úgynevezett „témahetek”. Ezek az események annyit rejtenek magukban, hogy minden évfolyam, különböző témakörök megismerésével foglalkozik. A mi első témánk, a szakunkból adódóan újságírás volt. Be lettünk osztva egy-egy rovatvezető alá, hogy írjunk a hétről egy összefoglaló cikket, követve valamelyik évfolyam munkásságát. A második témahéten, ami március elején kerül megrendezésre, már sokkal összetettebb feladatokat kaptunk. Csoportokban kell alkotnunk: egy újság szerkesztőséget, ami kiad majd egy kész számot, egy aktívan szerkesztett weblapot, egy rádióműsort, és egy híradót.
Többnyire szarkasztikusan tekintek a körülöttem lezajló események sokaságára.
Miután betöltöttem a második X-et, most már elmondhatom, ha felnövök, fotográfus vagy legalábbis fotóriporter leszek. Öt éve foglalkozom fotográfiával komolyabban. Szeretem ezt a világot. Olyan dolgokat valósíthatok meg, amit – talán – nem mindenki mondhat el, hogy megtehette.
Másik nagy szenvedélyem a zene. Nem vagyok egy könnyű eset, ha erről van szó. Ugyanis jazz-t tanulok, de a hardcore-t is ugyan annyira szeretem. Ez hangulat kérdése. Nem hallgatok minden percben valamit, de attól függetlenül jár a kezem-lábam és fejben zenélek. Eredetileg a KJF jazz-ének szakjára mentem volna, de megijedtem, hogy nem fog menni és nem mentem el a felvételire.
Mindezek után, hogy még is mit keresek itt?
A harmadik dolog az életemben, amit ugyan annyira szeretek, mint az előzőleg megemlített tevékenységeket, az az írás. Jelenleg önszorgalomból, szeretném megtanulni a grafológia rejtelmeit. De ez eltörpül amellett, hogy szabad időmben, amikor épp nem fotózom és nem zenélek, akkor írok. Ismét egy olyan közegbe kerülök az írás kapcsán, amit csak az én fantáziám korlátozhat. Mint az olvasásnál is. Éppen ezért jó és élvezetes egy könyv. Ha olvasom... ha írom.
Egy valamit még is el kell még árulnom magamról.
Tudok türelmes lenni, ellenben sokszor türelmetlen vagyok. Vannak olyan napjaim, amikor makacs vagyok és előfordul, hogy hiszékenyebb már nem is lehetnék. Kreatív vagyok és a nap huszonnégy órájában valami alkotáson elmélkedem. Szoktam hisztizni, de melyik lány nem? Mondjuk, már leszokóban vagyok róla... egyre hatástalanabb a férfiakra. Sokszor a mosoly mögött megbújik a szomorúságom, bár nem mindig tudom leplezni. Társasági lény vagyok, de az idő múlásával felfedeztem, hogy jó dolog egyedül lenni, vagy csak kettesben azzal, akit szeretsz. Tudok nagyon szeretni és képes vagyok valakit utálni is. Boltkóros vagyok, de nem szeretek sokat költeni. Néha nem értem önmagam. Ráadásul vannak problémáim, egyes tárgyak megnevezésével, egyszerűen nem jutnak eszembe alapvető szavak. Egyik pillanatról a másikra hatalmas hangulat változáson tudok átesni, ez általában kihat az egész napomra, néha a teljesítményemre is. De maximalista lennék, így még akkor is törekszem a legjobbra.
Nem iszom alkoholt. Nem dohányzom, sőt kávézni sem szoktam. Hétköznap ha tehetném, sokáig aludnék viszont hétvégén nem szeretem erre elpazarolni az időt, így igyekszem korábban kelni. Filmek terén le vagyok maradva, a barátom ezen mindig csodálkozik, ha ezt és ezt a filmet nem láttam. Viszont sorozatokat szoktam és szeretek nézni, de azt sem a televízióban, mert idegesít a sok szünet.
De az is nagyon irritáló, ha valaki sokat beszél magáról, szóval... abba is fejeztem.
Még egy gondolat...
...Ádám.
Soponyai Gergely
Jelenleg az AKG (Alternatív Közgazdasági Gimnázium) újságírói felnőttképzésen töltöm napjaim, és próbálom magamévá tenni azt a rengeteg ismeretet, amit tanáraink átadnak nekünk az órák keretein belül. Eredetileg, az alkalmazott fotográfus szakra jelentkeztem, de oda inkább olyanokat vettek fel, akiknek már volt bizonyos szintű alapképzettsége ebben a szakirányban. Így kerültem az újságírói szakra. Hogy őszinte legyek, ennek még jobban is örülök, mert úgy vélem sokkal színesebb a tananyag, továbbá itt ugyanúgy ismerkedem a fotózással, és a média többi ágazatával. A fotózás már évek óta érdekel, és foglalkozom is vele. Eleinte a digitális technológiával kezdtem ismerkedni, de az utóbbi időkben az analóg gépek után is felkelt a figyelmem. Egy évvel ezelőtt sikerült megvennem első komolyabb gépemet, egy Nikon D60 típusú tükörreflexes fényképezőt, azóta rengeteget tanultam már a fotózás művészetéről. Az év folyamán vannak gyakorlataink is, úgynevezett „témahetek”. Ezek az események annyit rejtenek magukban, hogy minden évfolyam, különböző témakörök megismerésével foglalkozik. A mi első témánk, a szakunkból adódóan újságírás volt. Be lettünk osztva egy-egy rovatvezető alá, hogy írjunk a hétről egy összefoglaló cikket, követve valamelyik évfolyam munkásságát. A második témahéten, ami március elején kerül megrendezésre, már sokkal összetettebb feladatokat kaptunk. Csoportokban kell alkotnunk: egy újság szerkesztőséget, ami kiad majd egy kész számot, egy aktívan szerkesztett weblapot, egy rádióműsort, és egy híradót.
Tóth Kristóf 21 éves vagyok, Budapesten lakom, hobbim a fotózás és szeretem az extrém sportokat. Szeretem a drum’n’bass-t a dub–ot és még sokféle zenei stílust is. Ha van szabadidőm, kedvem, és energiám akkor néha még gitározom is. Az Akg-ról és erről a képzésről a bátyámtól halottam aki most 14.- es és szintén az újságírói képzésre jelentkezett. Engem személy szerint a fotózás jobban érdekelt, de fél év se kellet, hogy rájöjjek, hogy az újságírás is érdekel. Még érdekelnek a tudományos kütyük: leginkább a telekommunikációs eszközök (mobiltelefon és társaik), és a gépek tömkelege.
Vass Gábor
1990. szeptember 23-án születtem Budapesten. Nememet tekintve fiú vagyok, ez nem is kérdéses, az elmeállapotom pedig inkább hagyjuk. Az igazat megvallva az írás mint olyan nem teljesen közömbös számomra, de nem is újságszinten csinálgatom. Történeteket szoktam írni. Általában elkezdem, aztán félúton megakadok, és nem tudom tovább írni. Szerencsére vannak olyan dolgaim, amiben nem vagyok ilyen szerencsétlen. Szeretek rajzolni (a rajzaim minőségét ne firtassuk), gördeszkázni, videókat csinálni, olvasni, zenét hallgatni és milyen meglepő: filmeket nézni (hűha…tudok valamit mi?). Tehát, egy csomó átlagos dolgot, amit rengetegen csinálnak a szürke hétköznapok megszínesítése végett. Na szerintem ennyi elég is belőlem. Ha kíváncsi vagy valamire, keress fel, szívesen fogadok minden kedvességet (csoki, süti, nyalóka, gumicukor) és örömmel beszélgetésbe elegyedek mindenkivel, mert én ilyen kedves vagyok.
1990. szeptember 23-án születtem Budapesten. Nememet tekintve fiú vagyok, ez nem is kérdéses, az elmeállapotom pedig inkább hagyjuk. Az igazat megvallva az írás mint olyan nem teljesen közömbös számomra, de nem is újságszinten csinálgatom. Történeteket szoktam írni. Általában elkezdem, aztán félúton megakadok, és nem tudom tovább írni. Szerencsére vannak olyan dolgaim, amiben nem vagyok ilyen szerencsétlen. Szeretek rajzolni (a rajzaim minőségét ne firtassuk), gördeszkázni, videókat csinálni, olvasni, zenét hallgatni és milyen meglepő: filmeket nézni (hűha…tudok valamit mi?). Tehát, egy csomó átlagos dolgot, amit rengetegen csinálnak a szürke hétköznapok megszínesítése végett. Na szerintem ennyi elég is belőlem. Ha kíváncsi vagy valamire, keress fel, szívesen fogadok minden kedvességet (csoki, süti, nyalóka, gumicukor) és örömmel beszélgetésbe elegyedek mindenkivel, mert én ilyen kedves vagyok.
Wéber Wanda 
Most leszek 21 éves. Pilisvörösváron lakom. AKG-ba járok suliba és nagyon élvezem. Először amikor nézegettem a sulikat, hogy mit kéne csinálnom mindig azt mondtam, hogy tánctanár leszek, aztán itt kötöttem ki. De tetszik érdekes szakma. Sportot illetően 10 évig táncoltam,9 évig röplabdáztam. Imádtam mindegyiket mai napig szeretem ezeket csinálni, a tánc az életem volt. Szeretek csacsogni, mászkálni, viccelődni, és persze öltözködni, de melyik lány nem. A baráti köröm igen nagy több csoportba szoktam lenni mindegyik más és mindegyik nagyon az én bandám. Imádom azt csinálni, amihez értek és remélem ez a szakma az enyém lesz, és ki tudom majd sajátítani. Budapestet nagyon szeretem. A szüleimet egyenesem imádom, nagyon jó szülők.
Most leszek 21 éves. Pilisvörösváron lakom. AKG-ba járok suliba és nagyon élvezem. Először amikor nézegettem a sulikat, hogy mit kéne csinálnom mindig azt mondtam, hogy tánctanár leszek, aztán itt kötöttem ki. De tetszik érdekes szakma. Sportot illetően 10 évig táncoltam,9 évig röplabdáztam. Imádtam mindegyiket mai napig szeretem ezeket csinálni, a tánc az életem volt. Szeretek csacsogni, mászkálni, viccelődni, és persze öltözködni, de melyik lány nem. A baráti köröm igen nagy több csoportba szoktam lenni mindegyik más és mindegyik nagyon az én bandám. Imádom azt csinálni, amihez értek és remélem ez a szakma az enyém lesz, és ki tudom majd sajátítani. Budapestet nagyon szeretem. A szüleimet egyenesem imádom, nagyon jó szülők.
