Sötétben kezdődik minden

 2011.03.23. 22:09

 

 

 

Sötétben kezdődik minden
 
Télnek idején nem csak hideg, de sötét is van az utcákon. Ha elég korán kel az ember, akkor
még láthatja a Holdat is.
Reggelente hat előtt kelek, hogy el tudjak készülni az iskolához. Elég nehezemre esik kikelni
az ágyból, de muszáj. Érdekesnek tartom, hogy este elaludni nehéz, reggel pedig felkelni.
 
Vajon miért van ez?
 
Miután sikerül, átmegyek a szobám melletti fürdőbe és megmosom az arcomat. Így
könnyebben feleszmélek, utána vissza jövök a szobámba és kiválasztom, mit is vegyek
fel. Kedvtelenül készülődöm, de igyekeznem kell, hogy ne késsem le a hét óra hét perces
buszomat.
 
Mikor lemegyek az emeletről, a konyhába pakolom a táskámat és beszélek pár szót a
szüleimmel, miközben az uzsonnát készítjük el közösen. Hét óra, késésben vagyok. Apukám
ilyenkor kivisz a buszig, hogy biztosan elérjem azt.
A buszra várva ismerős arcokat pillantok meg. Bár személyesen nem tudom kik lehetnek a
többiek, látásból már tudom, hogy velük rendszeresen utazom együtt. Megérkezik a busz és
tömve van. Azt gondolná az ember, hogy ilyenkor még alig vannak. Nos, a volán buszom
Vácról jön, így mire beér Pestre zsúfolásig megtelik. Kapaszkodni nem igen lehet, örülhetünk,
hogy egyáltalán felférünk rá. Húsz perces néma utazás, kapaszkodás vagy egyensúlyozás után
megérkezik a végállomásra a járat. Még mindig hideg van és még mindig sötét. A helyzet
nem változott sokat.
Nem kell sietnem a metróhoz, hiszen elég sűrűn jár reggelente, illetve még megvárom
Ádámot és együtt utazunk tovább. Amikor a szokott helyen megállok, felhívom, hogy merre
járhat, így ellenőrizve, hogy nem aludt el és úton van a Városkapuhoz. Miután megérkezett,
felszállunk a metróra és egészen az Árpád hídig megyünk vele. Átmegyünk az aluljárón
és felmegyünk a felszínre. Két busszal mehetünk tovább. Történetesen, ha nem vagyunk
késésben, mindig a később induló százhatos busszal megyünk el, így még el tud szívni egy
cigarettát a buszmegállótól távol, mert tudjuk, idén már tilos a buszmegállókban dohányozni.
Elindul a busz, szerencsére nincsenek sokan, mert az előttünk öt perccel korábban induló
harmincnégyes járat összeszedte már az utasokat, így kényelmesen eljutunk a Raktár utcai
megállóig. A busszal áthaladunk az Árpád hídon. Én mindig megcsodálom ilyenkor a Dunát,
a hajókat és, hogy a köd mennyire varázslatossá teszi a látképet. Mikor pedig megáll a híd
lábánál, mindig megnézem, hogy bent áll-e a kedvenc kis buszom a megállójában. Ha jól
emlékszem, ez a harminchetes járat, ami egy kisbusz. Tényleg kicsi, összesen két ajtaja van,
ráadásul azok sem messze egymástól. Mosolyogni szoktam, mikor látom, hogy bent áll a
helyén. Innen már csak pár percre van az iskola.
 
Csendben haladunk tovább, majd leszállunk.
Besétálunk a nagy faajtón, körbeölel bennünket a meleg és elfoglaljuk helyünket a
tanteremben.
 
Séllei Zs.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ujsagiroszak-akg.blog.hu/api/trackback/id/tr672766507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.