Velem szemben ül Mészáros Krisztián

alias Töky, akit már 3 éve ismerek.

De a többiről majd ő fog beszélni.

A mi osztályunk a legmókásabb osztály, poénokból soha nem fogyunk ki. Az órákon ügyeskedünk és figyelünk, isszuk magunkba a tudást. 

 Nehéz eset a férfi nem. Bonyolult férfigondolkodásuk néha lehetetlen mi nekünk nőknek értelmezni. Na, szóval visszatérve ehhez a csodás nemhez, hatalmas humorral rendelkeznek, a hódítás tudásával vannak megáldva, csak nem mindegyik tudja ezt kihasználni. Pedig nem kell sok hozzá csak egy kis önbizalom, és jó kis beszélőke.

 Manapság egyre több fiatal vállal iskola mellett alkalmi, vagy esetleg főállású munkát. Sok egyetemista a tanulmányai finanszírozásának céljából akar dolgozni, másoknak egyszerűen pénzkiegészítés. 

A nőnap az én életemben ugyanúgy szokott telni mint az átlagos hétköznapok. Anyukám és nagymamám se fektet erre az ünnepre különösebben nagy hangsúlyt. Sőt, én még azt is elszoktam felejteni, hogy a nőnap mikor is van! Pedig azért erre jobban is odafigyelhetnék,hisz bármennyire is úgy találom, hogy „ Nő a baj”, azért a nőkre igen csak nagy hangsúlyt kell fektetni és minden odafigyelést megérdemelnek.Az én életemben még nem volt olyan lány kivel ezt a napot megünnepelhettem volna és meglephettem volna valami széppel, de ami késik, nem múlik, el fog jönni ez az alkalom is,mikor a nőnap is fontosabb lesz számomra mint csak egy szimpla ünnepnap.

Csiszi.T

 2011.02.01-én kedden feladatként kimentünk Budapesten a III. kerületben lévő Óbudai piacra.A piachoz érve már az épület előtti járdára is kezdenek kipakolni. A piac belső terében sok-sok asztal,saját kis utak, hogy elférjenek az emberek a sok zöldség és gyümölcs között.Az utat követve észre lehet venni, hogy szezonális termékek vannak kipakolva. Az asztalok mögött fiatalok és öregek egyaránt várják, hogy vásároljanak tőlük. Az árakat figyelve muszály volt megállnom az egyik hentesnél, Lászlónál, mert nála minden akciós. Beszélgetésbe kezdtünk és elárulta, hogy ő mindig a többi hentes ára alá megy és ezért többen jönnek hozzá. Kíváncsiak voltunk rá, hogy vajon honnan szerzi be a húst. A válasz eléggé kecsegtető volt, hiszen Laci a saját maga által nevelt állatait napi rendszerességgel vágja le. Megtudtuk, hogy három éve csinálja ezt és sokkal jobban megéri neki, mert előtte ugyan ezen a piacon zöldségekkel foglalkozott, de az nem ment jól.Tovább sétálva egy fiatal lányt pillantok meg a sok gyümölcs és zöldség mögött. Elárulta nekünk,hogy vendéglátói iskolába járt és a zöldséges családi vállalkozás, melyben ő is részt vesz. Az árúkat a pesterzsébeti nagybaniról szerzik be. Azok a termékek, melyeket nem tudnak eladni árcsökkentéssel újra kiteszik. Vannak változó vendégeik, de több az állandó. Hétfőtől szombatig reggel hat órától egészen délután ötig vannak ott. Megkérdeztük, hogy milyen a viszony a piaci árusok között, melyre egyszerűen csak annyit mondott, hogy itt mindenki ismer mindenkit és mindenki figyel a másikra.

Piaci túránk végére a reggeli komor zsúfolt hely, ismerőssé és barátságossá vált.

Bári Eszter

Az OSZK igazgatója, Szirmai László szerint 1975 és ’80 között 700 zenés vendéglátóhely működött. A hivatásos muzsikusok száma elérte az 1700-at. A legjobb helyek voltak: a Vígmatróz, a Hajnal bár, a Béke-kupola, a Marika étterem, a Búsuló Juhász. Város rendezéséből e helyek közelében a jobb szállodák épültek, ahol minimum egy zenész játszott.Mindenhol szólt a zene: Rákoscsabán, Kispesten, Lőrincen, Csepelen – két olyan lokál volt,ahol a legnépszerűbb bárzenész, Ökrös Ottó is játszott.