2011.02.01-én kedden feladatként kimentünk Budapesten a III. kerületben lévő Óbudai piacra.A piachoz érve már az épület előtti járdára is kezdenek kipakolni. A piac belső terében sok-sok asztal,saját kis utak, hogy elférjenek az emberek a sok zöldség és gyümölcs között.Az utat követve észre lehet venni, hogy szezonális termékek vannak kipakolva. Az asztalok mögött fiatalok és öregek egyaránt várják, hogy vásároljanak tőlük. Az árakat figyelve muszály volt megállnom az egyik hentesnél, Lászlónál, mert nála minden akciós. Beszélgetésbe kezdtünk és elárulta, hogy ő mindig a többi hentes ára alá megy és ezért többen jönnek hozzá. Kíváncsiak voltunk rá, hogy vajon honnan szerzi be a húst. A válasz eléggé kecsegtető volt, hiszen Laci a saját maga által nevelt állatait napi rendszerességgel vágja le. Megtudtuk, hogy három éve csinálja ezt és sokkal jobban megéri neki, mert előtte ugyan ezen a piacon zöldségekkel foglalkozott, de az nem ment jól.Tovább sétálva egy fiatal lányt pillantok meg a sok gyümölcs és zöldség mögött. Elárulta nekünk,hogy vendéglátói iskolába járt és a zöldséges családi vállalkozás, melyben ő is részt vesz. Az árúkat a pesterzsébeti nagybaniról szerzik be. Azok a termékek, melyeket nem tudnak eladni árcsökkentéssel újra kiteszik. Vannak változó vendégeik, de több az állandó. Hétfőtől szombatig reggel hat órától egészen délután ötig vannak ott. Megkérdeztük, hogy milyen a viszony a piaci árusok között, melyre egyszerűen csak annyit mondott, hogy itt mindenki ismer mindenkit és mindenki figyel a másikra.

Piaci túránk végére a reggeli komor zsúfolt hely, ismerőssé és barátságossá vált.

Bári Eszter